Vérvörös hó

HITELES, EMBERI HANGÚ BESZÁMOLÓ A II. VILÁGHÁBORÚ FEHÉR POKLÁRÓL EGY FRONTKATONA TOLLÁBÓL...
Günter K. Koschorrek minden keze ügyébe kerülő papírfecnit eltett, és azokra írta titokban naplóját. Mivel a naplóírás szigorúan tiltott volt, az oldalakat vastag télikabátjának a bélésébe varrva őrizte, majd a ritka szabadságok alatti hazautazásakor adta oda édesanyjának megőrzésre. A naplónak nyoma veszett, csak akkor került elő - és született meg a Vérvörös hó -, amikor negyven évvel később Amerikában találkozott a lányával.
A szerző lelkes újoncként vett részt az alapkiképzésen és nyilvánvaló izgatottsággal került sor első találkozására az ellenséggel az orosz sztyeppén. Leírásában életre kell egysége tagjainak küzdelme a becstelenséggel és a halállal a Sztálingrád utcáin folytatott öldöklő harc zűrzavarában. A Romániában és Olaszországban töltött - a keleti front poklához viszonyítva felüdítő időszakot - kimondottan kedvelte.
A könyv emléket kíván állítani mindannak a sok millió embernek, akik a front mindkét oldalán életüket áldozták a harcokban, és öt évtized távlatából felelősséget vállalva tiszteleg az áldozatok előtt. Günter K. Koschorrek a világháborúban a német 24. páncéloshadosztály 21. páncélgránátos-ezredének 1. svadronjában harcolt nehézgéppuska-kezelőként a keleti fronton. Jelenleg Németországban él, nyugdíjba vonulásáig egy kereskedelmi cég ügyvezetőjeként dolgozott.